előfizetésem
Hírlevél
Tíz éve hallgatják meg az anyákat, és ezentúl is várják mindenki hívását
Tíz éve még alig volt nyilvános nyelvünk arra, mi történik a szülőszobán, ha egy nő kiszolgáltatottnak érzi magát, ha a fájdalmát bagatellizálják, vagy ha a szülés utáni napokban összezuhan, és senki nem kérdez rá arra, hogy érzi magát. Aztán néhány nő azt mondta: elég. Ők indították el az EMMA-vonalat, amely azóta több ezer anya számára jelentette valódi kapaszkodót, és lassan átírta azt, ahogyan a magyar társadalom az anyaságról beszél.
Talán nem meglepő, hogy az EMMA-vonal tizedik évfordulóján nem a jubileumi torta a fontos, hanem az infrastruktúra, amelyet ez a segélyvonal felépített, vagyis egy biztonságos hely, ahol a kimondhatatlant is ki lehet mondani, és ahol mindig van valaki a vonal végén, aki ahelyett, hogy próbálna megjavítani, egyszerűen csak ott van.
A meghallgatás is lehet életmentő
„2012 és 2014 között egymás után jöttek a történetek a megalázottságról, félelemről és a magányról. Nem egyedi esetek voltak, hanem rendszerszintű tapasztalatok” – idézi fel Fazakas Pálma, az EMMA-vonal szakmai vezetője. Szerinte az akkoriban születő civil kezdeményezések – köztük az EMMA Egyesület és a Másállapotot a szülészetben! mozgalom – egy mélyebb hiányra válaszoltak, történetesen arra, hogy egészen a 2000-es évek elejéig nem volt megbízható, bizonyítékokon alapuló információ.
A legnagyobb felismerés mégsem ez volt, hanem, hogy a szülés és gyermekágy után a nők gyakran teljesen magányosak maradnak. „A meghallgatás is lehet életmentő. Néha egyetlen őszinte beszélgetés képes megváltoztatni mindent” – mondja Pálma. Őt igazolja, hogy a vonal indulásakor a legtöbb hívás a várandósság, a szülés és a korai gyermekágy köré szerveződött. Azóta viszont kitágult a kép, és egyre többen keresik őket az anyaság hétköznapi, mégis földindulás-szerű kihívásaival, főként elmagányosodással, mentális kimerültséggel, párkapcsolati súrlódásokkal.
Világszerte hat-nyolc százalékra tehető a koraszülés aránya
Arról nem is beszélve, hogy miután a COVID éveiben felerősödött a családon belüli erőszak, sokaknak az EMMA lett az első ajtó, amelyen mertek kopogni. „A legnagyobb változás, hogy ma többen hívnak időben, mielőtt teljesen összeomlanának. Tíz éve még a tabuk falát bontogattuk, ma már sokan tudják, hogy segítséget kérni bátor és felelős döntés.” A hívások mögül sokszínű, de közös mintázat rajzolódik ki: azok az apró, láthatatlan terhek, amelyekről ritkán készül Instagram-poszt, de amelyektől egy anya reggelente úgy érzi, máris mínuszban kezdi a napot.
A szülészeti erőszak kimondhatóvá vált
Közben megváltozott a közbeszéd is. Amikor az EMMA elindult, a „szülészeti erőszak” kifejezés nem létezett a magyar nyilvánosságban. Ma már vannak szavaink megnevezni a problémát, és ez önmagában elmozdulás, mert a fájdalom akkor válik kezelhetővé, ha el tudjuk mondani, mi történt. Ez persze nem jelenti azt, hogy rendszerszinten minden megoldódott volna. Fazakas Pálma szerint az ellátásban egyre több nőközpontú, traumatudatos szemléletű szakember dolgozik, de a nagy kép még nem fordult át.
Az viszont látványos, hogy kialakult egy korábban nem létező szakmai ökoszisztéma, pontosabban pszichológusok, perinatális tanácsadók, szoptatási és mentálhigiénés segítők hálózata, akikhez az anyák immár tudatosan fordulnak. De az EMMA-vonal nem csak a telefonos segítségnyújtásról szól. Tematikus heteket és kampányokat szerveznek, többek között a szülészeti erőszak témájában. Ezzel pedig még nagyobb figyelmet kaptak, és a szervezet megkapta a Women of the Year-díjat is, de a munkájuk mérőszáma nem ebben áll, hanem abban a nagyon konkrét pillanatban, amikor a hívó fél azt mondja: köszönöm.
„Mi nem harcolni akarunk, hanem megérteni, miért fél még mindig a társadalom a női tapasztalatoktól. Segítőként felelősségünk kiállni a túlélők mellett” – mondja Pálma.
A szülés milyensége nem az anyaság fokmérője, mégis fontos, milyennek élted meg
Az empátia fejleszthető képesség
A segítői munka szépsége, hogy magukat az egyesület tagjait is formálta. Mert óhatatlanul is vannak olyan hívások, amelyek nyomot hagynak, mint az elvesztett babák történetei, a hónapokig tartó gyászbeszélgetések, vagy a csendes éjszakai vonalak, ahol a tanácsok helyett a jelenlét tartja egyben az anyákat. „A segítő nem az, aki tudja a választ, hanem aki végig ott marad. A fájdalom ugyanis megosztható, és ettől máris könnyebb lesz.”
A csapat tagjai megtanulták, hogy az empátia nem kimeríthetetlen erőforrás, az empátia egy fejleszthető képesség. Így aztán az anyaságra is más szemmel néznek, és ők nem egy állapotnak, hanem folyamatos átalakulásnak látják, amelyhez időről időre újra kell tanulni önmagunkat. Ezek után nem is olyan meglepő, hogy akik egyszer felhívják őket, gyakran visszatérnek önkéntesként, segítőként, támogatóként, vagy egyszerűen olyan emberként, aki továbbadja a szemléletet a saját köreiben.
„EMMA-snak lenni” ma azt jelenti, hogy hiszünk a női tapasztalatban, a meghallgatás erejében, és vállaljuk a kimondást akkor is, ha kényelmetlen. A szervezet belső mondata is erre épül: úgy beszélni és úgy bánni egymással, ahogyan szeretnénk, hogy a társadalom beszéljen és bánjon az anyákkal. Ez a mondat az elmúlt évtizedben elég sok ajtót kinyitott a szülőszobától a nappalikig, ahol a hívások zajlanak.
Lépjünk be a meghallgatás kultúrájába
Az EMMA-vonal tíz év után is azt kérdezi: miért félünk még mindig attól, hogy a nők elmondják, mi történt velük? Miért gondoljuk, hogy a fájdalom felülírható egy mosollyal? Miért hisszük, hogy a „jó anya” csendben tűr? Mert már tudjuk, hogy nem kell csendben tűrni, és nem kell egyedül maradni. Ugyanis már van egy biztonságos tér, ahol az ember kimondhatja, amit addig nem mert, és valaki a túlsó végén azt mondja:
értem, itt vagyok, és meghallgatlak.
Így aztán a következő tíz év kulcsa nem a látványos gesztusokban, hanem ebben a fajta csendes kitartásban lesz. Abban, hogy a meghallgatás kultúrája beszivárogjon az iskolákba, rendelőkbe, önkormányzatokba, munkahelyekre, hogy a segítő szakmákban természetes legyen a traumatudatos szemlélet, hogy a döntéshozatalban az anyák valósága ne kérdőjeleződjön meg.
Az EMMA részéről a terv egyszerű: továbbra is elérhetőnek lenni, továbbképzéseket és kampányokat szervezni, és fenntartani azt a hálót, amely sokaknak mostanra az egyetlen biztos pont. Az EMMA pedig ígéri, hogy a következő évtizedben is lesz valaki a vonal végén, aki felveszi a telefont, és addig marad, ameddig kell.
Az EMMA Vonal a 06 80 414 565-ös számon minden hétköznap délelőtt 10-12 óra, este 21-23 óra között hívható, levelet bármikor írhatsz az emmavonal@emmaegyesulet.hu címre. További információ az emmaegyesulet.hu oldalon található.
