előfizetésem
Hírlevél
Ezért nem mindig a dicséret a legjobb megoldás, ha bátorítani szeretnél valakit
Sokat halljuk, hogy fontos a pozitív, megerősítő kommunikáció. Hogy figyeljünk jobban egymásra, beszéljünk kedvesebben, legyünk empatikusabbak. A hétköznapokban mégis azt érezzük, hogy ezek a jól hangzó mondatok valahogy nem működnek. Hiába próbálunk „jól reagálni”, a másik bezárkózik, hallgat, vagy éppen még feszültebb lesz. A támogatás zárt ajtókat talál. Adja magát a mindannyiunkat érintő kérdés: hogyan legyünk jelen a másik ember nehézségeiben, és mit kezdjünk azzal, amikor nem tudjuk azonnal megoldani a helyzetét? Ebben segít a megerősítő kommunikáció.
„Számomra a megerősítő kommunikáció leginkább azt jelenti, hogy valóban ott vagyunk a másik mellett, nem pedig azt, hogy okos tanácsokat adunk” – fogalmaz Zsák Kata, önazonos és támogató kommunikáció mentor. A kliensekkel végzett munkája során pontosan látja, hogy a mindennapokban sokszor reflexből reagálunk, megoldásokat kínálunk, megmagyarázzuk, mit kellene másképp csinálni, vagy igyekszünk gyorsan „jobb kedvre deríteni” a másikat, de általában mindhiába. Habár mindez mögött jó szándék van, mégis gyakran éppen ez távolít el. Hogyan lehetséges ez?
„Nem megjavítani akarjuk a másikat, hanem meghallgatni és megérteni, mi zajlik benne. Mert nem akkor segítünk, ha megoldunk más helyett egy helyzetet. A segítség inkább akkor ér célba, ha mellette maradunk, amíg ő megtalálja a saját megoldását” – mondja a szakértő, majd arra figyelmeztet, hogy ez csupán az érem egyik oldala. A segítőszándék azon is múlik, hogyan kommunikáljuk meglátásainkat a másik felé. „Amikor segítő szándékkal véleményt mondunk valakiről, valójában inkább címkézzük, mint kapcsolódunk hozzá. Vigyázzunk, hogy a mondandónk ne csússzon át irányításba.”
Miért nem működik az automatikus dicséret?
A megerősítő kommunikációt sokan azonosítják a dicsérettel. Pedig a kettő nem ugyanaz. Sőt, a túl gyors, sablonos pozitív visszajelzés sokszor inkább lezárja a beszélgetést, mintsem megnyitná. „Nem minden kedvesnek vagy empatikusnak hangzó mondat valóban támogató. Az automatikus dicséret sokszor lezárja a beszélgetést, míg az őszinte támogatás teret ad a folytatásnak” – magyarázza Kata. Gyakori például, amikor valaki egy nehéz helyzetről beszél, és válaszként azt kapja: „Biztos megoldod, te erős vagy.”
Bár elsőre bátorítónak tűnik, valójában azt üzeni: nincs tér a bizonytalanságra, a félelemre, a kétségre. „Sokan nem gondolnánk, hogy a konfliktus elkerülése is gyakran békének tűnik, közben viszont csendes feszültséget hagy maga után. Az igazi megerősítés jutalmazás és megnyugtatás helyett építő visszajelzést ad. Ettől lesz valódi a megerősítő kommunikáció, és nem az udvarias bókoktól.”
A kéretlen tanácsok mindenkit idegesítenek, de ezzel a technikával átkeretezheted őket
Nem véletlen, hogy sokan idegenkednek a pozitív kommunikációtól, hiszen a gyakorlatban támogatás helyett egyfajta hárításként élik meg. „Sokszor azért érezzük feszélyezőnek, mert a pozitív kommunikációval valójában el akarjuk kerülni a kellemetlen érzéseket. Ilyenkor a pozitív mondatok inkább lezárják a helyzetet, nem megnyitják” – mondja a szakember, aki szerint a fogadó fél ezt pontosan érzi: mintha nem lenne helye annak, ami benne valójában zajlik. „Ahhoz, hogy hitelesen tudjunk támogatni valakit, nekünk magunknak is kapcsolatban kell lennünk a saját bizonytalanságainkkal. És ez nem egy kommunikációs trükk, ez belső munka.”
Erőforrás vagy nyomás?
A pozitív visszajelzés kultúrája hangsúlyos a munkahelyeken. Elvileg motivál, elismer, fejleszt, a gyakorlatban azonban inkább formális, sőt már talán nyomasztó is. „A pozitív visszajelzés akkor válik nyomássá, ha csak egy kötelező formalitás, például az éves értékelés része” – mondja Kata. Ilyenkor a visszajelzés nem egyirányú minősítés. „Akkor működik igazán jól, ha kölcsönös tiszteleten alapul, és nem csak egyoldalú értékelés. Fontos, hogy ne csak ritkán, hanem folyamatosan lehessen visszajelzést adni és kapni.”
A különbség ott dől el, hogy valóban mindkét fél kifejezheti az érzéseit, és meghallja egymást. Míg egy munkahelyi szituációban ez könnyebben kitűnik, addig a hétköznapokban észrevétlenül átlépjük a határt. Segíteni akarunk, ezért siettetünk vagy éppen az általunk vélt jobb állapotba toljuk a másikat, mielőtt ő készen állna rá.
„Érdemes mindig feltenni a kérdést: kinek a problémájáról van most szó” – javasolja a szakértő. „Amikor túl gyorsan akarunk segíteni, sokszor észrevétlenül elvesszük a másiktól az én meg tudom oldani érzést. A valódi bátorítás nem sürget, és nem veszi át az irányítást. A bátorítás akkor marad támogató, ha nem siettetünk, nem toljuk jobb állapotba a másikat. Fontos, hogy meghagyjuk a választás szabadságát. Néha a legnagyobb segítség az, ha egyszerűen jelen vagyunk.”
A japán fiatalokat tréningeken tanítják a szemkontaktusra, mert nem megy nekik
Szemléletváltás nélkül nem működik
A megerősítő kommunikáció talán legnehezebb része az elfogadás. Annak belátása, hogy nem minden nehéz érzés probléma, amit meg kell oldani. „Nehéz jól segíteni. Nem minden nehéz érzés probléma, amit meg kell oldani” – fogalmaz Zsák Kata, és még hozzáteszi, hogy a megerősítő kommunikáció ott kezdődik, amikor elfogadjuk, hogy nem a mi dolgunk rendbe tenni a másikat. Ez a szemlélet szembemegy a gyors megoldások, a folyamatos hatékonyság és az állandó pozitivitás kultúrájával. Mégis ez az, ami hosszú távon működik.
Ezért a feladatunk inkább az, hogy a másik mellett maradjunk abban, amiben éppen van. Ez teremt valódi kapcsolódást. Legyen szó párkapcsolatról, barátságról, családi szálról vagy munkatársi viszonyról, a másik meghallgatása mindig többet ér, mintha címkékkel meg az aktuális problémáját.
