előfizetésem
Hírlevél
A Vörös Neont nem csak az Őrült Nők Ketrece-utánérzés miatt érdemes meglátogatni
Háború a Közel-Keleten, nem szűnő összecsapások a szomszédban, választások itthon... Csak néhány, az utóbb időszak vezető hírei közül, amelyek alapján joggal tűnhet úgy, szétesőben van a világunk. Budapest bulinegyedében tavaly ősszel nyitotta meg kapuit a Vörös Neon mulató, ahol a színház, a drag, a zene és a cabaret egyszerre kívánnak választ adni a szétesőben lévő világ legégetőbb kérdéseire, és szolgálnak gyógyírként a nagyvárosi magányra. A mulatóba oltott közösségi tér egy őszinte, társadalmi kísérlet arra nézve, hogyan lehet, lehet-e újra megtanulni együtt lenni. Akár csak egy este erejéig.
Felszabadult közönség, kísérletező alkotók és egy korty levegő, amit szabadságként is fémjelezhetünk. A Vörös Neon mulatóban egy régi-új típusú műfajjal, a varietével találkozhatunk. Az eredmény? Katartikus összetartozás-élmény, amit – egy kőszínháztól eltérően – nemcsak elvisz magával az ember, hanem közösen éli át és megosztja azt. Akár az ismeretlen asztalszomszédjával is!
Őrült Nők – másképp
Bár Somossy Károly Orfeumja óta tudjuk jól, Budapest nagyon is alkalmas a „lumpolásra”, csaknem száz évnek kellett eltelnie, hogy valaki újra álmodja, elcsépelt szóval modernizálja a varieté műfajt (hivatalos definíciója szerint egy olyan könnyűzenei, szórakoztató műfaj, színház-, vagy mulató, amely különböző, független, rövid produkciók füzéréből áll), és újra megágyazzon neki a fővárosban.
A Kultúrbrigádnak (Czibor Attila, Nyulassy Attila, Ugrai István és Zsedényi Balázs) már eddig is számos kulturális projekt kötődött a nevéhez: 2017 és 2024 között ők igazgatták az Átriumot, de a színház zászlóshajójának tartott, Az Őrült Nők Ketrece c. előadás is a formációhoz köthető. Zsedényi Balázs elmondása szerint amikor 2019-ben megszűntették a színházak TAO-támogatását, nehéz helyzetbe kerültek; aztán már nem tudták tovább folytatni a tevékenységüket az Átriumban. Átköltöztek a RaM-ba, majd országos turnéra indultak Az Őrült Nők Ketrecével, amelyet tavaly ősszel két, telt házas (hatezer fő) Aréna-előadással koronáztak meg és búcsúztattak el végleg.
A Vörös Neon tulajdonképpen az Őrült Nők „köpönyegéből bújt elő”.
(A történet egy mulató köré épül, egyik dalában pedig konkrétan szerepel a „vörös neon” kifejezés.)
Újra trendi lett a könyvtár: már rég nem csak tanulni járunk oda, és ez felszabadító
A cím tehát adott volt, a helyszín azonban nem, sőt! Az új kulturális fészek kialakítása nagyobb kihívásokat tartogatott, mint amire számítottak. „Teljesen rejtői-módon alakult, a maga fordulatosságával és a bulinegyed jellegzetes figuráival,” – fogalmaz Zsedényi Balázs, és nehezen tudunk nem egyetérteni vele. Miután kiderült, hogy a kinézett hely tisztázatlan tulajdonviszony miatt mégiscsak alkalmatlan a Vörös Neon kialakítására, nagyjából egy hetük volt arra, hogy új helyszínt találjanak. Végül a Dob utca 1. alá került fel a hely szelleméhez hű vörös neon-ikon, a mulató pedig – hivatalosan – fél éve nyitotta meg a kapuit.
A varieté az mégis micsoda?
Zsedényi Balázs szerint egyelőre még saját maguk számára is nehezen definiálható a Vörös Neon műfaja. „Azóta próbáljuk ezt megfejteni, amióta megnyitottunk,” – magyarázza nevetve. A repertoárban ugyanis színházi előadás (főleg komédiák, például az Isteni végjáték Alföldi Róberttel a főszerepben), cabaret és varieté is szerepel olyan formában, ahogy azt az alkotók ebben a térben befogadhatónak érzik. Az Alföldi-féle színházi előadást például külön a Vörös Neonra adaptálták, a cabaret alatt pedig korántsem a magyar ember számára ismerős Sas-kabarét értik, hanem annak nyugat-európai adaptációját. „A szombat esti cabaret során például számtalan műfaj, így zene, tánc, mutatvány, burleszk, dragshow és chippendale-show keveredik a színpadon. Ezek a műfajok egymásba csavarodva adják ki azt az egészet, amit szerintünk kabarénak hívnak,” – magyarázza Zsedényi Balázs. „Színházi emberek vagyunk, ezért színházi igénnyel alkotjuk meg az előadásokat is; a cabaret és varieté előadásoknak jellemzően van egy dramaturgiai íve, sokkal erősebb kötőszövet tartja őket össze, mint az máshol megszokott. Ez is különlegesség nálunk, a Neonban.”
Ami a repertoárt illeti, a Vörös Neon heti menüjén egyetlen biztos pont van, a szombat esti cabaret és drag show (amelyet jelenleg a We Are The World formáció szolgáltat). „Akárcsak Az Őrült Nők Ketrece kapcsán, úgy most is az a célunk, hogy bepillantást engedjünk a közönségnek a drag-világba. Szeretnénk megszerettetni velük ezt a felszabadító műfajt,” – fogalmaz Zsedényi Balázs. Az összes többi program változó napokon mozog: az érdeklődők Vörös Neon comedy-, live music (élő koncertek) között is válogathatnak, de angol nyelvű stand up (pl. Hot Paprika performansz) és Open Mic-estek is szerepelnek a felhozatalban (ezekkel legfőképp a Budapesten dolgozó expatokat célozzák meg), a már emlegetett színházi produkciók mellett.
Játékosságra nevelni
Ami a Vörös Neon célját illeti, Zsedényi Balázs egyértelműen fogalmaz: szeretnének szabadságot adni a nézőknek. „Folyamatosan azt keressük, hogyan lehet kinyitni az embert. Az a célunk, hogy itt mindenki kapjon levegőt, nyíljon ki, adja ki magából, ami benne van... Hogy játsszon, legyen jelen a mában, és kialakuljon benne az elhatározás, miszerint szeretne jelen lenni a közös beszélgetésekben, ügyekben is!” A varietére jellemző műfajkavalkád ilyen formán éri el a célját: a nézők visszajelzései alapján egy drag-show alatt is megtörténhet az, hogy valaki úgy érzi; végre kap levegőt, és képes újra nevetni magán, másokon, és – legfőképp – másokkal együtt.
A Vörös Neonban ugyanis „rá van kényszerítve” az ember arra, hogy kommunikáljon másokkal, már csak azért is, mert gyakori, hogy vadidegenekkel kerül egy asztalhoz, ilyenkor pedig, ha más miatt nem, hát a fogyasztandó ételek és italok-, vagy az előadás iránt érzett izgalom miatt biztosan elindul a kommunikáció. „Az elmagányosodás egy rendkívül égető társadalmi jelenség, különösen, ami a nagyvárosi létformát illeti. Hiába mész be egy színházba vagy moziba, és hiába hatott rád a darab, valójában nem találkoztál senkivel. Ugyanúgy magadra vagy hagyva a gondolataiddal. A Vörös Neonban az előadók és a nézők egy szinten, egy, közös térben helyezkednek el, mondhatni közös kémiában léteznek az előadás alatt. Ez épp azt az érzetet adja vissza, amit az elmúlt 20-30 évben elkezdtünk elveszíteni,” – magyarázza Zsedényi Balázs.
A „közös kémia” megköveteli a nézőtől, hogy hátra hagyja a nagyvárosi magányt.
Ez a frissen nyitott hely lehet az analóg életérzést keresők Mekkája Budapesten
A Vörös Neon nem engedi meg, hogy ne legyél teljesen jelen.
Azért hoztuk létre ezt a helyet, hogy ez a felszabadultság-élmény a lehető legtöbb ember számára elérhető legyen!” – húzza még alá.
Ami a visszajelzéseket illeti, a Kultúrbrigád képviselője nem kertel: igyekeznek nyitottan állni a konstruktív visszajelzésekhez, hogy olyasmiket tudjanak ajánlani előadások, étel- és ital fronton is, amivel kielégítik a látogatók igényeit. „Az elmúlt fél évben rengeteget fejlődtünk. Együtt tanuljuk a közönséggel ezt a műfajt,” – teszi még hozzá Zsedényi, egyúttal kiemeli; ami az élményeket illeti, számtalanszor belefutottak már abba, hogy a kezdetben ismeretlen asztalszomszédok az este végére annyira összemelegedtek, hogy rájuk kellett kapcsolni a villanyt. A műfaji kísérletezéssel kapcsolatban elárulja; a drag show-k frivol játékossága – sokszor számukra is meglepő – módon hat a közönségre.
„Ha azt gondolja valaki, hogy a magyar egy elutasító, zárkózott nép, az csalódni fog. Az a tapasztalatunk, ha megvan az apropó, ha megvan az egyértelmű keret, hogy itt mindenki biztonságban, civilizáltan, értelmesen tud más emberekkel egy légtérben lenni, azonnal kiderül, hogy a magyarok mennyire barátságosak, kedélyesek és befogadók. Hiszünk abban, hogy az ember egy nyitott, játékos lény és az előadásainkkal azon vagyunk, hogy ezt estéről estére bizonyítsuk!”
És talán pont ez az, ami miatt a Vörös Neon jóval több, mint egy szimpla mulató a bulinegyedben. Olyasvalamihez vezet vissza, amit valahol, út közben észrevétlenül elvesztettünk. Egymáshoz. Egy asztalhoz, egy térbe, egy közös poénhoz, játékos összekacsintásokhoz. Miközben a falain kívül továbbra is hömpölyögnek a hírek, a Vörös Neonban – ha csak néhány órára is – de létrejön valami, ami ritka. Valódi jelenlét. És lehet, hogy most épp erre van a legnagyobb szükségünk.
